A lelkiismeret aranytükre II.

 2010.01.01. 15:30

még hozzá gyakran önző érdekek által hozathattak létre.  Ahol tehát az élő,
tiszta lelkiismeret kultusza lehanyatlott avagy meg is szünt, illetve ahol
az abszolut lelkiismeretet az érdekek elhallgattatták, elnyomták.



Miután tehát vannak abszolut és minden vallástól független, áltatalános
természeti, vagyis isteni, erkölcsi alapok, úgy természetes, hogy a tiszta
lelkiismeret amely tehát :  a lélek szava, azaz ősmagyar fölfogás szerint a
Napisten szava is, ezért még a relativ és téves tanok között is, a reánk
téves irányban ható környezet közepette is lassan, lassan ez mindig
visszavezetend az abszolut helyes felé.  Ha megszokjuk mindig
lelkiismeretünket kérdezni, úgy csakhamar a legnagyobb zűrzavar közepette is
lassan, lassan javulandunk, a helyes utat megtalálandjuk.  Annál könnyebben
és hamarább történend ez meg, ha a lelkiismeret szava követésére lelki
közösségben élő embercsoportok vagy egész nemzetek térnének vissza, amikor
is az egyének eszméiket, gondolataikat egymással közölhetik is és így a
helyes útra való visszatalálást egymásnak megkönnyítik.



Ha megszokjuk mindig lelkiismeretünk szavára hallgatni, úgy nem csak
javulandunk, de életünk is nyugodtabb, megelégedettebb lesz.  Ez a tiszta
lelkiismeret boldogsága.  Tiszta lelkiismeret nélkül nincsen lelki
egyensúly; lelki egyensúly nélkül nincsen boldogság.



Őseink az abszolut lelkiismeretnek a viszonylagos fölötti győzelmét,
valamint a tévedésekből, bűnökből való kiemelkedést is gyönyörű, jelképes
mesemotívumokkal fejezték ki :  Bármily szép és fényes is az aranytükör, de
gondatlan, hanyag ember birtokában csakhamar megborul, piszkos lesz,
össze-vissza karcolódik s ekkor már nem mutat tisztán avagy nem is tükröz
többé.  Aki azonban aranytükrére vigyáz, azt gondosan ápolja, törölgeti,
tisztán tartja, azé mindig hibátlan, tisztán tükröző, fényes marad, mint az
Égen ragyogó Áldott Nap maga is és mindig helyesen mutatand, tükrözend. Sőt
a már elhanyagolt, elhomályosodott aranytükröt is gondos csiszolással,
fényesítéssel helyrehozhatni.



A föntiek rövid összefoglalása tehát ez :  A kerek aranytükör a Napra
hasonlít, amiért őseink a Nap jelképének is tekintették, de mivel a tükör
nekünk arcunkat megmutatja s ezért a tükröt arcunk, hajunk, külsőnk, azaz
testünk gondozásához használjuk, ugyanúgy a nem anyagi, hanem lelki tükröt,
azaz a lelkiismeretet, lelkünk gondozásához kell használnunk.  A Nap, azaz a
Napisten, és a lelki tükör, egymással a legszorosabb eszmei összefüggésben
vannak, mivel a lelkiismeret szava nem más, mint a Napisten szava.  Vagyis :
amit a Lelkiismeret Aranytükre mond :  az Édesatyánk, a Napisten tanítása.
Ha szavát követjük :  a helyes útról le sohasem térendünk, nem "tévedünk el"
s az életben boldogok, nyugodtak és megelégedettek leszünk.  Ez volt magyar
őseink erkölcsi és vallási fölfogásának legfőbb alapja.  Amely oly nemes és
fennkölt fölfogás, hogy megismerése őseink iránt nem csupán a legmélyebb
tiszteletet kell ébreszszen, de amit ma is követendő példának kell
tekintenünk.



Az alább elmondandó bizonyító anyag könnyebbeni megértése kedvéért röviden
előre kell bocsátanom, hogy :  Az igazi magyarság sohasem volt nomád, hanem
földművelő és hogy sohasem járt Ázsiában, hanem hogy őshazája Magyarország,
valamint hogy az ősmagyarság Európa legrégibb és műveltségalapító ősnépe,
hogy Európa közepén ősrégi időkben igen magas, de inkább csak szellemi (nem
műszaki) műveltsége volt, hogy az árja népek műveltsége is ebből ered és
végül, hogy összes közelebbi rokonnépeink is ezen ősmagyarságból származtak.
Árpád honfoglalói pedig szintén egy innen ősidőkben kivándorlott és ide
visszatért törzsünk voltak.  A magyarság ázsiai és nomád eredetéről szóló
tanítások csakis külső és belső ellenségeink által kitaláltak és kárunkra
elterjesztettek, amelyek célja önérzetünk aláásása, tekintélyünk rontása és
létjogosultságunk elvitatása.  Kiemelem azt is, hogy amidőn ősvallásunkról
beszélek, nem ennek 800-1000 év előtti, már elhanyatlott alakját értem,
hanem azt, amely a föntemlített magas szellemi műveltségünk idején,
20-30.000 évnél is régibb időkben élt.

Bizonyítékok





A görög hyperboreus-mondák szerint a hyperboreusok (északontúliak) messzi
Északon, az Isztrosz (Duna) országában éltek, ahol Boreasz hideg szele már
nem érte őket.  Ez ország az északi hegységeken túl (a Balkán félsziget
hegységein túl) képzeltetett, amelyben a hyperboreusok boldog, bűntelen és
igen magas műveltségű szkytha nép voltak.  Húst nem ettek, csak gyümölccsel,
tejjel és mézzel táplálkoztak.  Háborút, betegségeket nem ismertek, több
száz esztendőt éltek és minden fájdalom nélkül, az életet már únva,
csöndesen haltak meg.  A hyperboreusok odaadó szeretettel tisztelték
Apollont és Artemiszt, amely istenségek kultuszát a görögök, saját
bevallásuk szerint, a hyperboreusoktól örökölték.



Apollon Napisten minden esztendőben tavasztól őszig közöttük élt és náluk
királyként uralkodott, de minden ősszel tőlük eltávozott.  Országukban a Nap
egy esztendőben csak egyszer kelt föl és csak egyszer ment le.



A görögöktől a Balkán hegységei valóban északra vannak és ezekből fúj a
hideg szél a Görög félsziget felé.  E hegységeken túl van a Duna országa,
azaz Magyarország, vagyis azon boldog és termékeny ország, amelyről a
hyperboreus mondák beszélnek.  Hogypedig a Sark valamikor valóban hazánk
területén kellett legyen, ennek emlékét őrizi még számtalan népmesénk,
amelyekben ha régi időkről van szó, mindig az mondatik, hogy "akkor egy nap
volt egy esztendő" vagypedig, hogy "akkor három nap volt egy esztendő". Egy
nap egy esztendeig csakis a Sarkakon, illetve egy esztendő három napig
csakis a Sarkakhoz még közel eső részeken tarthat.  Amint azonban népmeséink
és a hyperboreus-mondák is állítják :  akkoriban még sohasem volt tél, hanem
örökös tavasz.



A tudósok csak legújabban állapították meg, hogy a Sarkak hosszú
százezredévek alatt Földünkön helyüket, kacskaringó (spirál) vonalban
haladva, változtatják.  Erre vonatkozólag lássad pl. Dr. M. Wil. Meyer
"Weltuntergang" című művében is, hogy "die erst seit etwa zwei Jahrzenten
bekannte Tatsache, dass die Pole langsam in spiraligen Windungen über die
Erde hinwandern."  Amit a földrészek (kontinensek) eltolódásaival hoz
kapcsolatba.  Amihez én még azt teszem hozzá, hogy kétségtelen, miszerint
Földünkön az élet is valamely Sarkon, esetleg mindkettőn egyidőben,
keletkezhetett, mert a még forró Földünkön itt hült a hőmérséklet le
annyira, hogy itt élet, természetesen a vízben, keletkezhetett és
fönnmaradhatott.



Népszokásainkból kitűnőleg őseink minden esztendőben egyszer, tavasszal,
választottak maguknak fejedelmet (pünkösdi királyválasztás népszokása), aki
egy esztendeig, illetve "egy napig" uralkodott és tehát a Napkirály,
Napfejedelem, azaz a nemzeti istenség :  Magor vagy Magyar Napisten
megtestesülése, földi helytartójaként szerepelt.  Őseink odaadó szeretettel
a Napistent és nejét, Tündér Ilonát, a Föld földistennőkénti
megszemélyesítését, tisztelték, akiket a nemzet regebeli ős-szüleinek is
tekintettek.  A görögöknél Apollon szintén Napisten volt és a Napot főként
fényt, világosságot adó istenségként személyesítette meg.  Hosszú aranyhaja
a Nap sugarait jelképezte.  De Napisten volt a görögöknél Heraklesz is, aki
azonban a Napot az erő, azaz erőny forrásaként általában jelképezte.  De
hogy Heraklesz és Apollon tulajdonképen egyazon személy volt (habár ez a
görögöknél már feledésbe ment), kitűnik a görög hyperboreus-mondákból is,
mert ezek szerint Heraklesz a kerinai szarvast űzve, amelynek aranyagancsa
és ezüstpatája volt: (a Csodaszarvas!), eljut a hyperboreusok országába
(Magyarország területére), ahol Artemisz istennővel találkozik, akivel
szerelmi viszonyt köt.  Más görög mondák szerint Heraklesz Hylea földére
érkezvén, Echidna nevű félig nő, félig kígyóalakú leánnyal a szkythák őseit
nemzi.  E mondák homályos volta és zavarossága dacára is világosan kitűnik
annyi, hogy Heraklesz a szkythák ősapjának tekinttetett, márpedig őt a
föniciaiak, és az Égei-Tenger őslakói különösen, Makar vagy Magar név alatt
is tisztelték, amely névben világosan a mi ősmondánk Magorját, azaz tehát
szintén nemzetünk ősatyját ismerjük föl, aki pedig szintén Napisten. Makar
a görögben boldog jelentéssel bír, ami a mi "Boldog Isten"-ünkkel azonosuló
dolog (Mondás: "Szegény ember szándékát Boldog Isten bírja.")  Tudjuk pedig,
hogy Magort vagy Magyart is a ragyogó Csodaszarvas vezeti egy boldog
szigetre (a Csallóköz), ahol az ott-talált "királyleánnyal" (azaz Tündér
Ilonával) boldogságban él és a magyarokat nemzi, valamint hogy utódai is
sokáig boldogságban élnek a szigeten, míg a túlszaporodás kivándorlásra nem
kényszeríti.  Ezen hyperboreus-mondai Apollon-Herakleszben tehát még akkor
is kénytelenek volnánk Magor ősatyánkra ismerni, ha nem tudnók, hogy hiszen
keresztény krónikásainknál is megtaláljuk azon állítást, hogy nemzetünk
ősatyja és istensége Hercules volt !  Hiszen e krónikásaink még azt is
állítják, hogy Mátyás király Budán, fővárosában, a Szent György téren
Herculesnek, mint a nemzet ősatyjának szobrot állíttatott.  És valóban, azon
időben ősvallásunk még elég jól ismert kellett legyen, hiszen e királyunk
idejében egy fönnmaradt okmány szerint, a pápa kitüntette és megdícsérte
Igal Fábián és Zarnast Gergely szerzeteseket, amiért Jászberény környékén a
kereszténységtől idegenkedő jászokat megtérítették.  Hapedig ez így volt az
ország szívében, Buda fővárostól nem messze, úgy ebből világosan kitűnik,
hogy a magyarság kereszténységre térítése még ezidőben sem volt teljesen
befejezve.  Okkal tételezhetjük tehát föl, hogy a távoli Erdély hegységei és
erdei között lakó székely-magyarság körében ősvallásunk, ha csak titokban
is, de még vagy 100 évvel ezelőtt is élt, aminek ottani mai
népművészetünkben, különösen pedig a némely 200 évnél is régibb
székely-kapuk jelképes faragványaiban ma (1937.) is nyomai láthatók.



Őseinknél ugyanis a Nap föntemlített két megszemélyesítése (fény és erő) még
nem volt különválva, illetve még tudták, hogy e kettő egy és ugyanaz.  Úgy
régi mythológiánkban mint mai népmeséinkben a Napisten, illetve ennek
megfelelő mai mesehős: a gyönyörűszép arcú Szép Miklós, Szép Palkó,
Világszép Úrfi és az emberfölötti erejű Toldi Miklós, Erős János vagy Magyar
Miska is még egymással azonosak voltak.  Későbbi időkben, amikor a
különválás már megtörtént és hitregéinket más népek is átvették, ezen más
népek már nem voltak azzal tisztában, hogy a két istenség (Apollon-Heraklesz
azaz Szép Palkó-Magyar Miska) eredetileg azonos istenségek voltak.
Ezenkívül a görög hyperboreus-mondák szerint a nőistenség is hol Artemisz,
hol Echidna, azaz hol a Holdat, hol a vizet, havat megszemélyesítő nő.  E
zűrzavart azonban teljesen és okszerűen kibogozhatni, csakhogy e dolog
fejtegetésére igen hosszú népmesei és mythoszi összehasonlításokat kellene
tennem, amelyek helyett itt kénytelen vagyok csak annyit mondani, hogy
őseinknél Tündér Ilona még egyaránt volt föld-, Hold-, lég- és
nőiség-istennő, vagyis hogy ő az anyag egyik megszemélyesítője is volt,
amely megszemélyesítések csak idővel válottak teljesen szét, illetve hogy
ezen hitregei személyek egymássali azonos volta csak akkor ment teljesen
feledésbe, amikor már az is elhomályosult, hogy ezen istenségek nem igazi,
létező személyek, hanem csak költői és jelképes megszemélyesítések.  (1.
ábra.)  Amely hanyatlás az árja népek elszaporodásával és az ősi turáni
népek nagyrésze elárjásodásával következett be.



Őseink szépséges, aranyhajú Napistene mai napig is él az említett szép
mesehőseinkben, sőt a meséinkbeli Szép Miklósról még az is elmondva, hogy a
reátörő nagy jégeső ellen önmagát és lovát nagy aranyhajával takarja be,
úgyhogy semmi bajuk sem lesz.  A Nap ereje ugyanis sugaraiban, azaz
"hajában" van, amelyekkel a világűr örök sötétsége és hidegsége ellen
diadalmasan küzd.  Sámson vagy Szimszon is Napisten volt a zsidóknál, még
neve is "nap-ember" jelentésű, csakhogy istenség mivolta a Bibliában,
vallási okokból már elhallgatva.  Azon, eredetileg jelképes szavakat, hogy
ezen Napember "ereje a hajában van" már sem a zsidók, sem később az árja
népek már nem értették.  Ha ezzel a zsidók annakidején még tisztában lettek
volna, úgy bizonyára őrizkedtek volna attól, hogy a Sámson-mondát a Bibliába
vegyék.  Aki hiszen nem más, mint ősrégi szemere törzseink (szumerek,
szamniták, szemareusok stb.) Napistene, vagyis azonos a szumerek Samás és az
itáliai samniták Sam nevű Napistenével.  Költőileg ugyanis a Nap sugarai
annak hajaként, de egyúttal nyilaiként is fogattak föl, vagyis a magyar
"hajnal" szóban úgylehet haj-nyíl összetételt sejthetni, annyivalis inkább,
hogy vogul rokonaink nyelvében valóban nal=nyíl.  Amiszerint a Napisten
hajnyilaival a Sötétség fölött diadalmaskodik, még mielőtt a láthatár fölött
maga is megjelenne.



A Napistennek vogul és osztják rokonnépeinknél is csodás, nagy aranyhaja
van.  Egy a Napistenhez szóló vogul himnuszban (Ethnographia folyóiratunk
1891. évfolyam 30. oldal) ez áll:

Vizi-tündér-kisasszony simogatta

Kelő napos aranyfürtöcskédre,

Erdei tündér-kisasszony simogatta

Kelő napos aranyfürtöcskédre,

Hét sasröptényi magas Ég-atyácskád teremtette

Hét oldalú szent sipkádat tedd föl !

Tündököltessed föl !  Hétoldalú szent házadnak

Aranyrészekből alkotott hét ajtaját

Tárd széjjel !

Kelő napos aranyfürtödet

Abroncskerék módra menő kerek Földre

Sugározzad ki !



A himnusz ezen részéhez a hozzáfűzött magyarázat többek között azt jegyzi
meg, hogy a vízi- és erdei-tündérkisasszony egy és ugyanazon személy :  a
Napisten kedvese vagyis felesége;  ugyanaz tehát, mint nálunk Tündér Ilona,
valamint megjegyzi, hogy a Nap haja:  annak sugarai.  Másutt mondja még,
hogy a "hét" nem értendő számtanilag, mert ez a vogul nyelv szerint sokat,
végtelen sokat is jelent.  Amiszerint a Nap sapkája és háza tehát kerek,
vagyis végtelen sok oldalú.  Ugyanígy a "hét" sasröptényi magasság is
végtelen magasságot jelent.  A Nap haja csak szeretetteljes becézésből
mondatik "fürtöcske"-nek, mert hiszen haja oly nagy, hogy tőle az Ég aranyos
lesz és hogy az egész Földet besugározza, vagyis :  kedvesét a Nap
aranyhajába takarja.  Úgyszintén a Nagy Égisten-atya is szeretetteljes
becézésből mondatik "atyácska"-nak.  A Nap háza "hét ajtaja" talán csak
téves fordítás és itt is a "hét" alatt értendő, hogy a Nap háza ajtaja kerek
nyílású.  Magyar népmeséinkben is az mondva, hogy a Nap háza ajtaja kerek és
hogy belőle hőség áradoz.



A vogulok is nagy szeretettel tisztelik a Napistent, akit többek között
ilyen neveken is neveznek :  Aranyfejedelem, Világügyelő férfi,
Népetgondozó, Asszonyfia, Fiúcska stb.  Utóbbi két neve onnan származik,
hogy őt a Nagy Világanya (az Ősanyag és a Tejút megszemélyesítése) azaz az
Istenszülő Nagyasszony fiának tekintik, ami ismét azt mutatja, hogy e
gondolat a kereszténységbe is ősvallásunkból származott.  Azt pedig újabban
a tudósok is megállapították, hogy Napunk a Tejút egyik Csillaga s így tehát
fiaként is fogható fel.



Megjegyzendő még, hogy a vogulok ősi hagyományukból tudták, hogy a Föld
gömbölyű és hogy forog.  Holott Nyugaton még nehány századdal ezelőtt is a
tudatlanság és a vallási türelmetlenség máglyával fenyegette azt, aki
állítani merészelte, hogy a Föld mozog (Galilei).  Holott a vogulok ezt
tudták, pedig amikor az oroszok őket fölfedezték, még a Kőkorszakban éltek,
illetve kőszerszámaik, kőfegyvereik voltak és az aranyon kívül más ércet
alig ismertek.  Ez pedig azt jelenti, hogy szellemi műveltségük és tehát
nyelvük is a Kőkorszakból kell származzon, sőt talán még ennél is régibb
időkből, vagyis az Aranykorból.  Mindezekből pedig azt kell következtetnünk,
hogy habár a Kőkorszak műszaki ismeretei a legkezdetlegesebbek voltak is, de
a szellemi műveltség azon ősidőkben egyszer már oly magaslatokat ért volt
el, amelyekről mi még nemrégen semmit sem tudtunk, amelyekre mi csak
legújabban kezdünk ismét fölkapaszkodni, hosszú, szomorú hanyatlás ideje
után, amely talán már a Jégkorszakokkal kezdődött, tartott némi
kisebb-nagyobb emelkedésekkel az ókorban, majd legmélyebb hanyatlással a
Középkorban, míg végre a Megújhodással (Renaissance) megkezdődött azon újra
való emelkedés, amely mai műveltségünket létesítette.  Ha tehát a vogulok a
magyarhoz annyira hasonlító nyelven beszélnek, sőt ha, a magam elmélete
szerint a vogulok egy kivándorlott törzsünktől, tehát tőlünk származnak, úgy
ez is arra vall, hogy az említett ősrégi, titokzatos, később eltünt magas
műveltség, amelyről, mintegy álomról, a görögök hyperboreus-mondái és a mi
Tündér Ilona csallóközi Aranykertjéről szóló népmeséink regélnek :  a mi
ősműveltségünk volt, amely időben az emberek mai magyar nyelvünk ősalakját
beszélték, amely azonban mai nyelvünknél sokkal tökéletesebb volt, illetve
nyelvünk azóta csak hanyatlott.  Meg kell még jegyeznünk azon tényt is, hogy
a vogulok hagyománya szerint ők mai hazájukba messzi Nyugatról, az Ural
hegységen "túlról" jöttek (ma az Uraltól Keletre élnek), amely hagyományuk
tehát Magyarországra is vonatkozhatik.  Tudományosan is pedig kimutatva,
hogy a vogulok még nehány századdal ezelőtt is, az Uralon innen, Európában
éltek és hogy mai északi hazájukba csak a mongolok, tatárok majd az oroszok
hatalma elől menekültek.  Az említett, csodás szellemi műveltség némi
emlékei tehát népmeséink, nyelvünk, gyönyörű népművészetünk, amelyek
segítségével tehát, íme, még egész fennkölt mythológiánk, valamint
ősvallásunk részeként a Lelkiismeret Aranytükre kultusza is rekonstruálható.



A vogulok Istenszülő Nagyasszonya :  a Tejút megszemélyesítése, amelyet
jelképesen a mai csillagászat szerint is a Nap anyjának tekinthetünk, mivel
a Nap valóban a Tejút Csillagai milliói egyike.  A Tejútról ugyanis a
csillagászok legújabban megállapították, hogy óriási lencsealakú s hogy
Napunk is ebben van, amiért is Földünkről úgy tűnik föl, mintha a Tejút
Földünket övként venné körül.  De, lám, ha ez így van, illetve ha őseink a
Tejútat a Nap anyjának mondották, úgyhát nemcsak azt tudták, hogy a Föld
gömbölyű és hogy forog, hanem tudniok kellett azt is, hogy a Nap a Tejút
egyik Csillaga;  jelképesen kifejezve: a Nap a Tejút gyermeke.



A voguloknál, osztjákoknál napjainkig fönnmaradtak az istenszemélyeket
jelképező bálványok, amelyeket több utazó leír.  Néha egy férfi, néha pedig
egymás mellett egy férfi és egy nő, néha három avagy több bálvány is van
egymás mellett.  Ha kettő van, úgy ezek egymás testvéreinek vagy pedig férj
és feleségnek mondatnak.  A férfi többnyire a Világraügyelő, Népetgondozó
fejedelem, vagyis a Napisten, a nőalak pedig hol a Hold, hol a Föld
Istennője.  A két utóbbiról már említettük, hogy egy és ugyanazon személy
két megnyílvánulása, de Holdistennőként inkább a Nap testvérének, de
Földistennőként inkább nejének tekintették.  Láttuk, hogy a görög hitregék
szerint is a hyperboleusok földjén Heraklesz Artemisszel, azaz a Hold
Istennőjével köt szerelmi viszonyt.  Az első emberpár, illetve Magyar és
Ilona (Ádám és Éva = férfi és nő) testvérek is, mert hiszen teremtőjük,
alkotójuk, azaz "atyjuk" az Ég Istene, ugyanaz.  Emellett azonban ők férj és
feleség is, mert hiszen rajtuk kívül még nincsen más ember a világon.
Mindezen azonban azért nem kell megütköznünk, mert őseink még tisztában
voltak azzal, hogy ezen személyek csak jelképesen azok, csak jelképesen
emberek, vagyis hogy ezek a Nap és Föld vagy Hold, illetve az erőny és az
anyag költői megszemélyesítései, amelyek teremtője, létrehozója az Ég, azaz
az ős Természet istensége (a voguloknál ez Numi-Torem Isten).  A vérfertőzés
vagyis testvérek közötti házasság gondolata csak akkor jelentkezett, amikor
az istenségek nem igazi személyek volta, csak költői megszemélyesítések
volta, már feledésbe ment.  Ősvallásunkban, amint említők, Magyar és Ilona
egyúttal első emberpárként, azaz emberiség ős-szülőkként is szerepeltek.
Ádámnak és Évának teremtője is közös, de itt a vérfertőzés gondolata még nem
jelentkezik, mert Ádám és Éva nem nemzés útján születnek.  Jelentkezik
azonban gyermekeik tovább szaporodásánál.  Ezek a logika szerint csak úgy
szaporodhattak volna tovább, hogy fivér nővérét vette volna feleségül.  E
gondolat elől a bibliai elbeszélés csak úgy tud menekülni, hogy logikátlanul
Káint Nód tartományba meneszti, ahol megházasodik.  Holott hiszen másutt
akkor még nem létezhettek volna emberek, avagy ha igen, úgy ezek is csak
Ádám és Éva gyermekei lehettek volna, vagyis Káin testvérei.  Annak
megemlítése elől, hogy Ádám többi gyermekei honnan szereztek feleséget,
illetve kihez mentek férjhez, a Biblia szintén kitér, szintén azért, hogy a
vérfertőző házasság kellemetlen megemlítését elkerülhesse.  Mindezen baj
természetes következménye annak, hogy a későbbi népek ősregéinket átvevén,
de azok értelmét nem ismervén, azokat szószerint vették.  A zsidók által a
mi őseinktől átvett Ádám és Éva hitrege mély, jelképes értelméről, amelyről
azonban már sem a zsidók, sem később az árja népek nem tudtak soha semmit,
itt akarok röviden szólani :  Ádám és Éva azonosak a mi Magyar és
Ilonánkkal, azaz a Nappal és Földdel.  A Föld egy a Napból a Természet
Törvényei szerint kiválott anyagtömeg, amely a Napból a központbólfutó erő
(centrifugális erő) vagyis a napgömb forgása következtében válott ki,
éspedig épen a Nap egyenlítőkerületéről, aholis ez erő a legnagyobb, azaz
tehát a Nap oldalából.  Jelképesen :  "Évát Isten Ádám bordájából
teremtette."  Népiesen ma is nevezzük a nőt a férfi "oldalbordája"-nak. Ma
tudjuk, hogy minden gyorsan forgó anyag, ha az nem tökéletesen szilárd, a
központból futó erő következtében lencseszerű alakúvá válik, vagyis hogy két
pólusánál laposodik, egyenlítőjénél pedig kiszélesedik, ahonnan tán, gyors
forgás esetén, részek el is válanak és el is távolodnak, (A Szaturnusz
gyűrűje, mert e bolygó igen gyors forgású.) illetve tudjuk, hogy a bolygók
így válottak el a Nap oldaláról, amikor ennek anyaga még a mainál is
kevésbbé tömör volt, és így Földünk is.  Vagyis :  eszerint a Föld tehát
valóban a Nap egy "oldalbordájából" lettnek mondható.  De miért van az, hogy
magyar borda szavunkkal pontosan egyezik az olasz, francia, német ny

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nagytomsky · http://nagytomsky.blog.hu 2010.02.23. 19:35:38

A jászberényi részhez csak annyit: A jászok 1240 körül jöttek be Magyarországra azzal a feltétellel, hogy megtarthatják szokásaikat (vallásaikat). Tulajdonképpen az erőszakos keresztény hittérítőknek köszönhető, hogy a jászok felvették a kereszténységet. A Jászságon kívül élő népek már jóval korábban megtették ezt.
Az, hogy az ősvallás elemei fennmaradtak, az teljesen független a kereszténységtől. Ez természetes reakció. Minden nép megtartott valamit a múltjából az új kultúra megjelenése után is. Pont a népművészet az, ami leginkább megőrzi ezek ősi mivoltját.
süti beállítások módosítása