Mariann de Pluer   írása:

 

 

Könyvek, tudományos cikkek sorai jelentek meg e misztikus népről már igen régen, de valójában egyik sem tudott egy igazi képet adni ezen őskulturájú emberekről. Sok mese, legenda járja a világot mely igen messze áll attől a valóságtől, mely felúlmulja ezeket a mitoszokat!

Hihetetlennek tűnne, ha azt mondanánk, hogy preciz számitásaikkal meg tudták adni előre a főldrengések dátumait, a nap és holdfogyatkozásoknak az idejét, melyet ma még a legtanultabb tudós sem tud előre meghatározni!

 

Csillagászati tudománya, matematikai ismeretsége, sőt az akkori időben elképzelhetetlen galaktikai kozmológiája emelte ki a más amerikai, indián, piramisépítő népek kőzúl a mayák tudósait.

Minden bizonnyal állíthatjuk, hogy ez a nép rendelkezett a legmagasabb szintű tudománnyal ezen a területen és még ma is elcsodálkozunk nemcsak az újabb, mindennapos ismereteiknek a felfedezésén, hanem alapul is vesszük egy további kutatásainknál.

 

Ha az amerikai indián népek eredetét és faját keressük, akkor előszőr mindig azokhoz a csontvázleletekhez kell fordulnunk, melyek a mai őshonos népek előtti időből valók. Kétméteres magasságu, szines, vőrősbőrű fajú népek voltak és semmiféle raszi ősszefúggésben nem álltak az Ázsiáből ide vándorlő „indiánok”-hoz és ki kell emelnünk, hogy a maya területeken sohasem  élt egy ősi gyűjtögetésből élő primitiv faj.

Semmiféle ilyen arqueolikus leleteteket nem találtak eddig.

Ennek az ősi, ottélő népnek egy megmaradt része a Magallanes féle főldkőrúli utazásnál még megtalálhatő volt a Tűzföldön, melyről irásos emlékeink is vannak.

Ennek a fajnak egy része minden bizonnyal beolvadt a késobbi ázsiai bevándorlókhoz és adott ki magából egy újabb keveredést.

 

A maya Biblia, a POPUL VUH ékesszavú leírása után bátran mondhatjuk, hogy a maya nép keletről vándorolt erre a főldrészre. Legendái megegyeznek a ránk maradt babiloniai legendákkal, Zigúráttal, mely nem lehetett más, mint egy hatalmas piramis, a Tiamat isteni személlyel, az itteni csillagászati tudománnyal, a nulla számjegy használattal, a kettős naptárral - melyek ősszefoglalták az ősi HOLD és NAP kultuszi időmértéket. A holdnaptár tudós használóít Babyloniában „huszas számolóknak” nevezték és nem voltak mások, mint a KÁLDEUSI papok.

Ott készítették el először az úgynevezett „horószkopos” naptárt is, melyet még a mai napig is használnak  a Mayafőldőn és ezt nevezik „maya naptár”-nak.

 

A nyelvszeti vizsgálatnál nagy segítségünkre sietett a mexicói Eulália Guzman antropológusnő, aki az 50-es években meg tudta állapítani azt, hogy a nyelvüknek az alapja egy ősi kinai nyelvnek egy változata - melyet mi tovább kutattunk a számjegyeinek a segitsévél és megadott egy indiai eredetű NAGA nyelvet és igen érdekesen a NAGA-MAYA idiómát „utoljára” Babiloniában használták és ez nem más, mint maga az itteni mayáknak a nyelve.

Ez az ősi beszédmód, a NAGA - MAYA nyelv két különböző nyelv összetételéből született meg, ahol a MAYA rész az Iluziónak - a Mágiának - a megnevezése egy ősi papirendjüknek a neve után maradt fenn. Ez a nyelv két különböző kulturát és annak a nagyságát emeli fel a régi időkből és forrasztja egyé. Megismerteti velünk a HOLDistennőnek a kezdetleges tudományú népet és azoknak a még egyszótagos NAGA nyelvét, valamint a későbbi Napkultuszt tanítóknak a saját különleges MAYA-MAGI beszédmódját.

Pontosan a Maya nyelvi rész lesz az, mely megegyezik a mi MAGYAR nyelvünknek a szavaival.

Már ezzel a ténnyel bebizonyítható lenne az, hogy a magyar nyelvünk és népünk gyökere nem tartozott sohasem ezekhez az őshonos népekhez, hiszen nem a NAGA beszédmód lesz azonos.

A Naga-Maya idómának a felismerése igen fontos adat lesz nemcsak a Maya népnél, hanem a mi saját népúnknél is, híszen a MAYA és a MAGI SZÓNAK EGY ÉS UGYANAZON jelentése, ez a szó adja meg a népünknek a nevét is!

MAGI-ÁR megnevezését és a MAHIÁR szó a maya nyelvben megegyezett megintcsak a mi NAP szavunkkal és jól tudjuk, hogy őseink a nagy napkultuszi népek csoportjába tartozott és ma büszkén be is tudjuk bizonyitani, hogy őseink e kulturának a tanító papjai is voltak.

 

Ezt a mayák által használt nyelvet, a Naga-Maya idiómát - vagy ennek egy, avagy több dialektusát - megintcsak igen jól ismerték Babiloníában, igen közel a mai Észak-Iráni területekhez, azon részekhez melyen a MAGIÁR papjaink uralkodtak a nagy Asszyr Birodalman belül, de mindannak ellenére, hogy sokáig nem igen ismeri el a nagy Asszyr tőrténelem a mayai rendek tevékenységét, akik ott éltek a Magyar papok mellett, és csak akkor kapjuk meg a megnevezésüket, amikor a perzsa hodítók elől a magiár papoknak menekülníuk kellett azon az időben, amikor az Asszir Birodalom már két fővárossal rendelkezett, és az egyik éppen ÉKBATANA lett - azaz  az ÉKES  PAPOK - nevét kapta meg a Maya-MAGYAR nyelv által.

ÉK-ABATANA (ékes-apa-tana) és ennek a férfiuramat jelentő névnek a változta lesz ÉKBALAM a mexicoi Mayaföldön, ahol a balam szó papot jelent a naga-maya nyelven.

Balam

    Lama

Ezt a nevet azzal tudjuk megmagyarázni, hogy a Naga Maya idióma a mai napig is megőrizte az ősi Magyar nyelvnek azon sok szavait, melyek éppen a NAPKULTUSSZAL (vagy a NAPHITTEL) függenek össze. Más szavakkal kifejezve az Árja Magyar papoktól vette át a tudományát ez az őshonos MAYA Papirend is.

Ez azonban nem jelentené azt, hogy pontosan ezek a papok kerülhettek át az amerikai főldrészrészekre, de biztosak lehetünk, ott is egy ősi, még árja papirend ottlétéről lenne szó, akik az ottani naga féle népeket tanították ki és lettek uralkodói.

Mint egy harmadik lehetőség, felbukkan a Krizsna féle kettős kulturájú népeknek az átvándorlása, azon népeknek, akik már átvették a Napkultuszt és megint egy árja papi tanítóktól, és pontosan az időt mérve beleférne a 3000 éves indián népek kultúrájának  az ideje a magiár féle papok tanításának a ciklusába.

Ez megint igen fontos a mai magyarságunknak, mivel népünk az utolső fájdalmas és harcos kétezeréves múltjában csak a félhomályos őstudatában tudta megtartani az ősi tudományos ismereteiket, míg a maya-féle papok a piramisok kőveibe vésve adták tovább a jövendőnek! Így kaphatjuk vissza most az elveszett tudományunkat, hítünket és maguk a mayák így segítették az ősi tanítójaiknak az utódjait, a MAGYAROKAT AZ ÚJRAÉBREDÉSHEZ!

 

Mindezek után természetesen el kell fogadnunk, hogy a nyelvünk, a magyar nyelv nem tartozik egy nyelvcsoportba sem! Ez egy igen ősi, legalább egy 13000 éves közös papi nyelv maradványa, és ezzel tanítottak a világ minden részén a papok, és a tanítások útján maga után hagyta nyelvi hagyatékát a nevek által, ugyanúgy mind a naphitű papi, magyar szavaikat más nyelvekben is.

Ez az egyik nagy titka nemcsak a Maya Népnek, hanem a Magyarságunknak is.

Nem tartozik nyelvünk egy nyelvcsoportba sem, de könnyen megtaláljuk az eredetét az ősi HYBERBOREUSZBAN. Ott jelenik meg előszőr, mint egy elfogadott nyelv a Napkultura megjelenésével. Innen indul el Euroázsia minden holdkultuszi őshonos népéhez, e népének a meghódítására!

Így leszünk szumerok, etruszkok, hunok, ugurok, mongolok és türkök, sok kutatónak a szemében, pedig igazából csak magyarok vagyunk fajilag, mindannak ellenére, hogy magyar törzsek tanították a szumerokat, de azok csak szumerok maradtak, ugyanúgy, mint a sémi etruszkok, avagy az ázsiai hunok, ugorok vagy éppen mongolok!

A  honfoglalő ősi magyarokhoz szegődőtt tőbbféle ázsiai népcsoportoknak a tanítói is a MÉD törzsekből kiváló Magiár eredetű  papok voltak, és ezért sorolják sokszor népünket ezekhez a fajokhoz, pedig a mag, a gyökér nem tartozott ezekhez a raszokhoz!

Tudunk a hunokról, a török eredetű hunokról, a tíztörzsű ugorokról, ahol a magyarság a tanító törzse, éppen az ötödik törzsi szerepet töltötte be, mely mindig egy papirendnek a szimbolikus száma volt világszerte.

 

Kőzép-Amerika neve hivatalosan Mesoamerika, és ez a terület volt a Mayák ismert birodalma, világa. Sokan a maya kulturában egy önmagában kifejlődő kulturát látnak, mely valójában nem így van. Az utobbi időkban a modern arquelogia világosan ki tudta mutatni, hogy a mayai, a zapotekai és teotihaukani kultura az OLMEK kultura magjából fejlődik tovább Amerikában, abból a kulturából, melyet ma a legősibbnek fogadnak el Mexicoban, melyet ma a Mayaföldtől északabbra fekvő Venta féle kulturának nevezünk. Őket hívjuk «ELŐ MAYÁK»-nak.

OLMEK -

      MAK -

      MAGI-ÁR! - tehát már ennél az ősi kulturánál feltehető lenne megint egy magiár féle papirend és nemcsak a neve után, hanem a tudása által is.

Hiressek a kőből kifaragott hatalmas olmék fejeik által, melyet maguk után hagytak, melyek ma is láthatók - ezek az ún. «BABY ARCOK» -, melyek kitűnően bemutatják ennek a kulturának már sőtétbőrű őhonos népének a faját, de mi már megtaláltuk ennél a népnél a «fehérbőrú» papirendnek az emlékeit is.

 

Az Olmék kultura tehát egy vulkanikus és kemény kővekből készített kőfaragásos szobrok kulturája volt, és az emberi és állati szobrok mellett már vannak vallásos motívumai is. Az oltárkővei nagyon hasonlok az általunk ismert katolikus templomok oltáraihoz, melynek faragott diszítő motívumai egy igazi nagy művészetet mutat be.

Igen, az OLMEK kultura már egy őshonos népnek a kulturája volt, tehát egy átvett, megtanult kettős, hold és nap kultura lett, amit attől az ősi papirendtől vett már át, melyhez a magyar őseink is tartoztak.

És mivel bizonyithatjuk be ezt? A fennmaradt fehér emberfejeket kifaragott szobrokkal, melyek már pontosan azon helyeken találhatók meg a yucatáni Mayafőldön, ahol kiformálodott a későbbi maya kultura az Olmek kulturából, mint pld. KABAH-ban.  Az itt megtalálható álarcok használata fejezi ki ennek a kultusznak az formálodási idejét. A mayáknál eddig beszélhetünk három féle PAPI fajról. Az első az álarcos nem mayafajú uralmi rendről ad vallomást, melynél az álarc eltakarja a szemeket ugyan, de a fejformája és a testalkata és főleg a bajusz jelenléte egy fehér fajra utal. A második szobor is egy fehéremberű papirendről beszél, egy símaarcú, szakáll és bajusz nélkül és végül a ma is jól ismert maya különleges arcformájú papjairól. Ugyanígy megtalálható már a későbbi időkben a fehérpapot képviselő CHAK MOL szobor is tőbb helyen,  mely mindig az emberi élőszívet áldozó papokat ábrázolta, akiknek a Nickname (beceneve) volt CHAK MOL és sajnos az igazi nevük nem maradt az utókorra. A régebbi kutatások arra mutatnak, hogy ez CHAK-MOL az i.u. 925-as évek után került a maya kulturába a TOLTÉK hódítók által.

Chak volt az esőisten neve a mayáknál, és az áldozatokat neki ajánlották fel, hiszen eső nélkül nem lehetett aratni és nem lehetett elegendő élelme a népnek.

Az indián kultura 3000 ezer évet élt csupán, mint kultura! Az i.e. 1500-től a spanyol hódításig, azaz az i.u. 1500–as évekig.

 

A maya kalendarium, naptár eredete az indiai, ázsiai kettős időszámítással rendelkezik, azaz magába foglalja a hold időszámítást és egy 365 napjárasi évet. A holdnapos számítását igen jól ismerjük a babiloniai kulturából, mint a „huszas számolást”, amit a mayák TZOLKIN-nak neveztek. 13 x 20 napos hónap adta ki a 260 napos holdi évet.

HAAB volt a 365-ös napos időmertéküknek a neve, melyet 18 hónapra osztottak fel, azaz 18 x 20 napos hónapra, melyhez hozzáadták még az 5 „elveszett” napot, és ezeket az évvégi ünneplésre használták fel. Ezen kívül a mayák ismerték és használták a 18 hónapos horoszkopi naptárt is, melyet szintén jól ismerünk a KALDEUSI papok által, és megint csak Babiloniában.

Írása egy igen magasszintú képírás még, melyenek a betűjegyeit ma már megfejtették ugyan, de nem magát az olvasását, mert elképzelhetően egy szövegnek tőbbféle képpen való olvasása volt lehetséges, és így egy írásmú több szövegeket adhatott ki magából. Itt is újból találkozhatunk a Magyar nyelvnek az egyenes és fordított olvasásával, avagy a rováírás sorainak időnkénti felcserélesével.

Pld. Az első sor baról jobbra, majd a következő 5 sor jobbról balra való olvasása.

 

Szokásaik sokszor megegyeznek a Magyarsághoz kapcsolodő török-féle hunoknak a szokásaival. Az újszülötteknek a tábla közé szorított fejeivel, hogy az agyban lévő mirigyeket serkentse és ezzel egy későbbi, jobb agyi múködést elősegítsen. Az orrsövénynek az összetörésével kapták meg a maya papok azt a bizonyos külsőt, mely annyira jellegzetes lesz rájuk, hiszen az összes kódexeikben így festették le őket. Az emberi szépségének a fogalma igen messze esett a görög kulturából ránk maradt emberi tökéletes

Címkék: kutatás régészet nyelvtudomány

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.