A lelkiismeret aranytükre VII.

 2010.01.01. 16:37

palotájához is és ott a királyné
is hírét vette a halász szép gyöngyeinek.  Hivatta s a gyöngyöket meglátva,
minden áron meg akarta venni.  Eszébe jutottak Ilonka szemei s titokban,
anyja tudta nélkül, a dobozkát elcsente, amelyben a szemek voltak, és
érettük a gyöngyöket meg is kapta.  Az öreg pedig boldogan sietett haza, a
szemeket helyükre visszarakta, hajnali harmattal megáztatta, mire, íme
:-Ilonka szemei helyrejöttek és ő ismét látott, sőt talán még szebbé is
lett, mint amilyen azelőtt volt.



Éltek mármost békében, mintha apa és leánya volnának.  Valamely nap arra
járt egy fiatal vadász, aki nem volt más, mint maga a király.  Mikor Ilonkát
meglátta, ennek szépségén annyira elcsodálkozott, hogy szólani is alig
tudott s mert mindjárt észrevette, hogy a festő által hozott képre hasonlít.
Megkérdezte Ilonkát :



- Ki vagy te és hogy hívnak ?



- Amíg odahaza voltam - felelé ez - Világszép Ilonkának hívtak...



Így aztán megtudott a király mindent és Ilonkát elvette feleségül, mert ama
két gonosz nő, mikor őket az ablakból meglátta, hogy jönnek, nagy sietséggel
elmenekült, mivel gondolták már, hogy a király mindent megtudott és őket
megbüntetné.



A király és Ilonka pedig éltek boldogan.  Meg akarta a király gazdagon
ajándékozni az öreg halászt is, de ő inkább visszatért folyóvizéhez.



Így élnek ők ma is békében és boldogan, ha meg nem haltak.







MAGYARÁZATOK

a "Világszép Ilonka" meséhez.





Ezen magyar népmesénkben nagyobb mérvű eltérés, romlás az, hogy benne Ilona
fivére (Bálint-Belraggio-Apollon) helyett apja szerepel.  Míg az, hogy
tenger helyett folyóvízről van szó, talán nem is romlás.  Ha romlás, akkor
ez annak következménye, hogy a mai Magyarországtól a tenger távol lévén, ez
a nép eszmevilágában már háttérbe szorul.  Magyarázhatjuk azonban ez
eltérést másképen is :-A régi mythologiákban ugyanis a Világtenger, amely a
szárazföldet körülveszi, tulajdonképen ezt körülfogó folyóvízként van
fölfogva.  Így van ez a régi görögöknél is, akik szerint az Okeanosz, bár
végtelennek, túlpartnélkülinek, de önmagába visszatérőnek, vagyis örökké
körben folyónak képzeltetett.  Ez bennünket pedig arra emlékeztet, hogy a mi
mythologiánk szerint a Csallóköz volt az első föld, amely a Végtelenség
Tengeréből kiemelkedett és hogy ezen éltek az első emberek.  De tudjuk azt
is, hogy a Csallóközt egykor körülvett nagy víz- és mocsárvilág
tulajdonképen azonos a Dunával, merthogy ősidőkben a mai Duna helyén még
valóban nagy vízvilág volt, amely tehát csak idővel válott a mai folyóvízzé,
éspedig úgy, hogy eleintén csak a Bécs körüli és a mai Morvaföldi, a
Csallóköz körüli tengernyi víz apadott mindinkább el, amikoris eleintén a
mai Csallóköz a Duna deltája lett.  De a Nagy Alföldről a tenger, amint már
említettük, még sokkal későbben tűnt csak el.  Ez volna tehát a folyóvíz és
a tenger egymássali azonosulása egyik magyarázata.  A másik viszont az
volna, hogy őseink valamikor már tudtak a Golf-Áramlatról is, amely hiszen
valóban egy örök körben folyó óriási folyamot képez, sőt hiszen a tengerek
más nagy áramlatai is tulajdonképen örök körben haladó folyamokként foghatók
föl.  Amiszerint ez az Okeanosznak tenger, de egyúttal folyókénti fölfogását
tulajdonképen helyesként igazolja.  Ilona holdistennői megnyílvánulásának
ezen őstenger-folyóvízzeli kapcsolata pedig e szerint onnan származhat, hogy
a Csallóközben lakó ősök a Holdat (és természetesen a Napot is), ezen
tenger-folyóvízbe látták lemenni, majd abból ismét följönni.



Ez elmondottakkal kapcsolatban kell megemlítenem a ma a Louvreban látható
régi római márványoltárat.  Rajta láthatjuk Selene-Luna-Bianchina-Diana
holdistennőt, azaz Gyöngyszínű Ilona holdistennői megnyílvánulását. (19.
ábra.) Alatta ott van Neptun-Okeanosz-"tengeri szörny", azaz a mi népmesénk
jóságos "öreg halász"-a.  Kétoldalt pedig ott van a "napkeleti király" és a
"napnyugati király", vagyis két egymáshoz teljesen hasonló ifjú arca.
Csakhogy itt a mai magyarázók szerint e két fej a Hajnalcsillagot és az Esti
Csillagot jelképezné.  Holott hiszen ez a Venus, és tehát nő !



Eszerint is azért tekint az egyik fölfelé, a másik lefelé, valamint azért
van az egyik mellett fölfelé, a másik mellett lefelé álló fáklya, hogy így a
hajnal és az este jelképeztessen.  Szerintem azonban őseredetileg ez a Nap
keltét és lementét kellett jelképezze.  Bizonyíték: a szóban volt etruszk
tükör.



Ami azonban, ha így van, csakis az idegen népek általi átvétel és
megnemértés következménye lehet.  Ma ugyanis tudjuk, és ezt a nagy
csillagászati ismeretekkel bíró őseink is okvetlen tudták, hogy a
Hajnalcsillag és az Esti Csillag :-ugyanaz.  Amit hiszen még mai népünk is
tud, amiértis ezt ma is Esthajnal Csillagnak nevezi.  Ez pedig a Venus,
vagyis tehát :-nőiség, és aminthogy népünk a Hajnalcsillagot avagy
Esthajnalcsillagot ma is leányként személyesíti meg.  A megnemértés,
félreértés pedig onnan származhatott, hogy őseink a sugárzó Napot
csillagszerűen is szokták volt ábrázolni.  Lássad ezt például a szumer
Naramszin oszlopon és a Samás Napisten domborművön (20. ábra, a és b),
valamint a mi székelykapuinkon (a rajzon c és d).  Itt ugyanis az ékek a
Napból áradó erőny ható hatalmát jelképezik.



A "lementét" és "fölkeltét" a szóban lévő oltáron mindenesetre igen
világosan fejezi ki az, hogy az egyik ifjú-fő kissé lefelé, a másik kissé
fölfelé néz és hogy az egyik előtt lefelé fordított fáklya van, a másik
előtt pedig fölfelé fordított.



E népmesénkben is ott van azon bántó képtelenség, hogy Ilonka vele utazó
apja és kocsisa, miként a másik mesében Gyöngyszínű Ilona fivére, nem veszi
észre a két gonosz nő tettét.  Ami kétségtelenül csak romlás.  Ami bizonyára
csak a még "pogány" mythosznak a kereszténységbe való beilleszthetése és
mesévé átalakítása következménye.  Ezen egész dolog az eredeti mythoszban
még bizonyára egészen másképen állott.



Embernél az is teljes képtelenség, hogy szemei kivétetve, ezek hosszabb idő
múlva helyükre visszatehetők volnának és hogy az illető ezekkel ismét látóvá
legyen.  De nem volt ez képtelenség, ameddig a tudatban még megvolt a
gyöngyházkagyló arcú bálvány, amelyeknek szemei berakható-kiszedhető
ékkövekből képezettek voltak.







A FEHÉR ÉS A FEKETE MENYASSZONY

(Német népmese.)





Egy asszonynak volt egy édes- és egy mostohalánya.  Valamely nap arra járt
egy koldus, aki azonban maga az Isten volt, aki azért öltött ily alakot,
lássa milyenek az emberek, most pedig ezeknél kért útbaigazítást.  Anya és
leánya őt válaszra sem méltatta, de az árvalány a helyes utat neki
szívélyesen megmutatta.  E jóságáért Isten a leánykát csodálatosan széppé
tette, sőt számára lelkiüdvösséget is biztosított, míg ama máskettőt fekete
arcúvá tette.



De volt az árvalánynak fivére is, Reginer nevű, aki a király kocsisa volt.
Reginer a nővérét nagyon szerette, annyira, hogy róla arcképet festtetett,
hogy ezt szobájába akasztva, így nővérét minden nap láthassa.



A király özvegyember volt.  Hallott a kocsisa szobájában levő szép arcképről
és látni akarta.  A képet elhozatta, mire a lány szépsége annyira elbűvölte,
hogy beleszeretett.  Királyi hintóba a leány számára aranyos ruhát tétetett,
Reginernek pedig azt monddotta, hajtson el és nővérét hozza el, mivel
feleségül akarja venni.  Reginer nagy örömmel el is hajtott, de otthon
természetesen az asszony és leánya is a hintóba szállott, hogy Reginer
nővérét kísérjék.  De az asszony, mivel boszorkány is volt, Reginert félig
vakká, nővérét pedig félig süketté tette.



Mikor feleútan jártak, Reginer, aki hajtott, visszanézett és azt mondotta :



- Testvérem, jól takarjad be magad, hogy meg ne fázzál.



A leány pedig, mivel most nem jól hallott, a másik kettőt kérdezte, hogy mit
mondott.  A boszorkány felelé :



- Azt mondotta: nővéreddel ruhát kell cseréljél.  A szegényke szót fogadott.



Egy idő múlva Reginer ismét hátrafordult és mondotta :



- Testvérkém, magad jól takarjad be, hogy meg ne fázzál.  Ő meg a máskettőt
ismét kérdé :



- Mit mondott ?



A boszorkány felelé :



- Azt mondotta, hogy nővéreddel főkötőt is cserélned kell.  Szegényke szót
fogadott.



Egy idő múlva, mialatt épen egy hídon haladtak, Reginer megint hátranézett
és azt mondotta :



- Testvérkém, jól takarjad be magad, hogy meg ne fázzál.  Ő meg kérdezte :



- Mit mondott ?



A boszorkány felelé :



- Azt mondotta:-nézzél ki az ablakon.



A szegényke most is szót fogadott, de mialatt az ablakon kihajolt, az a
gonosz hátulról oly erősen meglökte, hogy szegényke a folyóba esett.
Reginer pedig, aki most rosszul látott, ezt nem vette észre.  Ámde a leányka
nem fulladott a vízbe, hanem nagyon szép kacsa lett belőle.



Mikor aztán megérkeztek, a király a csúnya lány láttára nagyon megharagudott
Reginerre, mert azt hitte, hogy ez őt megcsalta, amiért börtönbe vetette. A
boszorkány pedig oly ravasz volt, hogy sikerült csúf lányát a királlyal
elvétetnie.



Egy este a király konyhájába egy igen szép fehér kacsa jött be.  A konyhában
már senki más nem volt, csak egy mosogató legényke.  A kacsa így szólott
hozzá :



- Gyújtsál tüzet, hogy tollam szárogathassam.



És mialatt szárítgatta a tollát, kérdezte a legénykét :



- Mit csinál fivérem Reginer ?



- Börtönben van.



- Mit csinál a fekete lány ?



- A király karjában van.



Mondá a kacsa :



- Isten irgalmazzon.



Ezzel elment.



De a következő este a kacsa megint eljött és mondotta :



- Élesszél tüzet, hogy tollam szárogathassam.



Mialatt szárítkozott, kérdezte :



- Mit csinál fivérem Reginer ?



A legényke felelé :



- Börtönben van.



- Mit csinál a fekete lány ?



- A király karjaiban van.



Mondá a kacsa :



- Isten irgalmazzon.



Ezzel elment.



Reggel a legényke bement a királyhoz és elmondotta neki, milyen különös
dolog történik a konyhában minden este.



Ezen a király nagyon gondolkodóba esett és este ő maga is a konyhába ment,
hallaná, mit beszél a kacsa.  Ez meg is jött, de a király kardot rántott és
a fejét lecsapta.  Azon pillanatban a kacsa szép leánnyá visszaváltozott és
a királynak mindent elmondott.  A király a két gonosz nőt kivégeztette, a
szép leányt pedig feleségül vette.





E mese okszerűtlenségei és némely része erőltetettsége különösen feltűnő.
Ilyen a "félig süketté" és "félig vakká tevés" is, ugyanilyen, hogy a csúnya
leányt minden ésszerűség ellenére a király feleségül veszi.  Az pedig, hogy
a szép kacsának fejét minden ok és bevezetés nélkül lecsapja, egyenesen
bántó.  Különösen értékesek benne a fönnmaradott indítékok azonban :-A
képmás készítés, a leány vízbevetése, valamint a leány fekete volta.






Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.